családok

Hogyan tudunk keresztény légkört kialakítani otthonunkban, közösségünkben?

 A jó légkörért lehet tenni is valamit! Lemondunk a tagadás, a negatívum élvezetérõl, mert ez olyan élvezet, amelyben a démonoknak része van. Pl. keresztény közösségben panaszkodnak: Jaj, de rossz a mai világ! És a mai fiatalok…! A pap pedig, micsoda szégyen, a földön ülve misézik!
Ezt lehet élvezni! Ez veszélyes, mert nagyon hasonlít az ördögök légköréhez. A panaszkodás után jön a kétségbeesés. Az újságok mindig elsõsorban a negatívumokat hozzák le. Mi pedig igyekszünk a másik oldalról, jó légkört létrehozni. Ez munka! A fõ tevékenység a saját szívre vonatkozóan zajlik.
1. Gondoskodjunk a jó légkörrõl és akkor nem jöhet elõ az elbátortalanodás, a kétségbeesés. Ha valaki csak a nehézségekrõl, hibákról beszél, akkor az olyan, mintha könyvet akarna írni Budapestrõl, és csak a csatornákról írna. 100 képet mellékel a csatornákról, és azt mondja: ez Budapest! Néven nevezzük a dolgokat, de nem bátortalanodunk el.
2. Észlelni a pozitív dolgokat! Ez a Szentlélek adománya. Az öröm adománya. Egyáltalán nem egyszerû, mert az áteredõ bûn következményei terhelnek bennünket. Természetesen nem mondhatok jót valamire, ami nem az, amit magam sem hiszek, de szükséges a jót kimondani, mert annak nagyon nagy ereje van!
Ezt tapasztaltuk Kentenich atyával. Az volt az érzésünk, hogy átlát rajtunk. Úgy mondtuk, hogy radarszemei vannak. Soha nem találkoztam még olyan emberrel, aki annyira megértett volna engem, mint õ, és akinek annyit elmondtam volna magamról, mint neki, és aki mégis olyan nagynak látott volna, mint õ. Sok dolgot felfedezett a lelkemben, amit én nem láttam. Sok negatív dolgot egyszerûen tisztázott, megmondott. Ez a Szentlélek adománya. Ez gyógyít és erõt ad.
 

Hívom a családokat 2013 februárjában – Bíró László püspök levele

Levél a családokhoz, a házaspárokhoz, a jegyesekhez és a szerelmesekhez, a családokat szerető szerzetesekhez és paptestvérekhez és mindenkihez, aki a családi élet mellett áll.
 
Az emberi társadalom családokból épül fel, családok nélkül nem létezhetne emberi társadalom. A családnak a világban betöltött elsődleges szerepét mutatja az is, hogy Jézus az emberi történelembe való belépése színteréül a családot választotta. Harminc évig a názáreti családban élt, „növekedett és erősödött, telve bölcsességgel, és az Isten kegyelme volt vele.” (Lk 2, 40). Emberi fejlődését, tapasztalatait és ismereteit az emberi valóságról meghatározta a názáreti családi környezet. Az Atyával való legbensőbb egysége, a Vele való állandó és közvetlen párbeszéde (lásd pl. Mt 14,23; Mk 1,35; Mk. 6,45; Lk 5,16; Lk, 6,12) pedig isteni bölcsességgel töltötte el.
Tartalom átvétel