Zártkertek kialakítása, a zártkert rendezés

A zártkert fogalom 1955-59 között jelent meg a magyar kormányrendeletekben, amikor a kertszerűen művelt kisparcellás területeket különválasztották a nagyüzemi területektől, tudatos kialakításuk azonban csak később az 1967. évi IV. törvény és végrehajtási utasításai alapján kezdődött. A zártkert, melyet a törvény „…a község külterületének -nagyüzemileg nem művelhető- elkülönített része”-ként definiált gyorsan elterjedt a tervezői- és köztudatban.

Zártkertek kialakítása, a zártkert rendezés tulajdonképpen kompenzációs folyama t volt, mellyel az államosítás és kezdődő téeszesítés által előidézett tulajdonosi és termesztési bizonytalanságot kívánta az állam felszámolni, hiszen a zártkertekben a magántulajdon, személyi földtulajdon és földhasználat állandósulhatott. A gyakorlatban azonban rendkívül sokféle terület kapott zártkert besorolást. A dombvidékeken túlnyomórészt régi szőlőhegyeket, gyümölcsösöket vontak zártkertekbe. Az iparvidékeken sokszor meddőhányókat vagy felhagyott bányatavak környékét, nagyvárosi agglomerációkban település közeli hegyoldalakat, az Alföldön a régi kenderföldeket és hatalmas szántókat, nem feltétlenül a rossz termőhelyi adottságú területeket.