Hírlevél - 2013. március 28.

Hit és szeretet

Amikor elkezdtük az idei Nagyböjtöt, és vele együtt elmélkedés-sorozatunkat az erényekről a teremtett világ iránti keresztény felelősség fényében, még XVI. Benedek volt Róma püspöke és az egész világ katolikusainak Szentatyja. Mire a Nagyhéten záróelmélkedésünkhöz értünk, már Ferenc pápa gyakorolja ugyanezt a péteri szolgálatot. Egy pápával indultunk, aki minden elődjénél markánsabban kiáltotta bele a világba – gondoljunk csak például 2010-es újévi üzenetére – a teremtett valóság és benne az ember tiszteletének sürgető szükségességét; és utódjának idején „érkezünk”, aki mindjárt első megszólalásaiban – és gesztusaiban – meghökkentő konkrétsággal fejezi ki elszántságát ennek az evangéliumból fakadó követelménynek a megélése iránt. Az elején XVI. Benedekre figyeltünk, aki korunk valószínűleg egyik legnagyobb átlátóképességű gondolkodójaként az egész teológiatörténetet felölelő és ugyanakkor messze előremutató alapossággal és pontossággal volt képes kifejteni a hit tanítását; most pedig Ferenc pápa ritmusát igyekszünk felvenni, aki radikális egyszerűséggel valósítja meg a szeretetben ennek a hitnek kézenfekvő következtetéseit. Szükség volt az előző pápa nagyon tiszta hit-alapozására, hogy aztán az Egyház bátran követhessen egy ilyen dinamikus meghívást a cselekvésre; és itt az ideje a tettekre váltott szeretetre tenni a hangsúlyt, ha már egyszer elméletileg ennyire jól körvonalazódott a küldetés...

A házad: a kerted

 

Ilyenkor tavasszal, akinek akár csak egy zsebkendőnyi földje is van, azt könnyen elkapja a kertészkedési láz. De vajon mit érdemes vetni, ültetni annak, akinek csak egy balkon vagy egy folyosó áll a rendelkezésére? Milyen növények maradnak meg a cserépben, balkonládában? És virágot vagy inkább zöldséget, gyümölcsöt termesszünk?
 
A zsebkertészeknek szóló számos jó tanács közül az biztosan megfontolandó, hogy a veteményezés előtt alaposan meg kell gondolni, hogy a kifejlett növényeink mekkorára nőnek majd és mennyi napfényt igényelnek. A vízigényt vagy a szárazság tűrőképesség esetleges hiányát locsolással lehet kompenzálni, de a növények mérete és a hely adottságai meghatározóak ahhoz, hogy ne csak a munkát élvezzük, de a kertészkedés eredményének is örülhessünk.

Íztelen paradicsom helyett inkább termesszünk ízeset

A boltokban kapható paradicsom szép, kemény, jobb esetben piros színű és esetleg még emlékeztet is az íze a paradicsom eredeti ízére. Aki azonban mégsem elégedett azzal a gyümölccsel, amit a boltok kínálnak számára, bátran próbálkozhat saját termesztéssel.  Elképzelhető, hogy nem sikerül tökéletesen szabályos formát, szuper sokáig eltartható állagot elérni, de valódi piros, zamatos paradicsomot minden bizonnyal igen.

A paradicsom a benne lévő cukortól lesz édes, kellemesen savas, zamatos gyümölcs. Az elállóság azonban ma már fontosabb a kereskedelemben, mint az íz, szín, és zamat. Amerikai biokémikusok egy csoportja megvizsgálata mi áll a dolgok hátterében, és miért íztelenebb a ma kapható paradicsom, mint a szabadföldön, hagyományos termesztésben előállított. A paradicsom sejtekben lévő kloroplasztok teszik lehetővé, hogy a napsugarak hatására a paradicsomban cukrok és más, például a színért felelős vegyületek keletkezzenek. Mivel a nagyüzemi előállításban nagyon fontos, hogy a növényeken lévő bogyók egyszerre érjenek be, ezért a fejlődési fázis bizonyos részeit „átugorták” a növénynemesítők, és a jobb állag elérése miatt, azokat a növényeket termesztették tovább, melyek a cukorképződést is befolyásoló gént már nem tartalmazzák. Így jóval tartósabb és a szedés szempontjából ideális, egyszerre érő fajtákat sikerült előállítani. (168 Óra Online, 2012) Az üvegházi és fóliás hajtatásban főleg ezek a fajták terjedtek el hazánkban is. Ma már szerencsére próbálják orvosolni a paradicsom íz hiányát, és kísérleteznek olyan fajtákkal is, melyek nem rendelkeznek ilyen fogyatékossággal. A hazai paradicsomimádóknak azonban nem kell várniuk az újabb kutatási csodákra, hiszen a szabadföldben, napon érlelt tájfajtáik már évszázadok óta tudják ezeket a minőségi jellemzőket produkálni.    

Élet a tanyán, villany nélkül

Ma már nehezen tudjuk elképzelni az életet elektromos áram nélkül, holott ahhoz, hogy egész évben minőségi és tartós élelmiszerekhez jussunk nem kell villamos energia. Így az áram nélküli tanyákon is gond nélkül megoldható az élelmiszerek tárolása. A régi paraszti világban a tanyákon villany nélkül is remekül megoldották az élelmiszerek tarolását, tartósítását. A pincék, vermek, kamrák, ásott kutak tökéletes helyek voltak arra, hogy tiszta és biztonságos környezetet nyújtsanak a család élelmének. Ezek a technikák ma is tökéletesen működnek, sőt jóval olcsóbban képesek biztosítani az évi szükséglethez való alapanyagokat.